Józef Szajna emlékére (részlet)
Aki a Báthory expresszel érkezik meg Varsóba és átélte az utazás gyönyöreit, némi betekintést nyerve a két ország nem hivatalos /annál intenzívebb/ cserekereskedelmébe, bizonyára megkönnyebbülten sóhajt fel a modern Központi Pályaudvaron, mikor végre biztos talajt ér a lába.
Ami legelőször a szembe tűnik a Kultúra és Tudomány Palota /PKIN/,
melynek 234 m magas tornyát úgyszólván iránytűként is lehet használni
Varsóban, a szovjetek építettek a II. világháború után, ajándék…
A későbbiekben a megnézendők sorában mindenképp az első helyet foglalja el a II. világháború pusztításaiból, nagy erőfeszítésekkel, csodálatosan helyreállított Öregváros /Stare Miasto/. Ezt a gigászi munkát csak akkor lehet igazából érzékelni, ha valakinek módjában áll megnézni „És Varsó mégis él” /Varsovie quand meme/ francia dokumentum filmet.
A történelmi városrész leghangulatosabb része a Óvárosi Piactér /Rynek Starego Miasta/, fiatal festőművészek szabadtéri kiállításai, konflisfogatok, utcai zenészek adják meg a hangulatát.